Ha az OPA nem elég: A lélegeztetés elsőbbsége a nem reagáló traumás betegeknél

A nem reagáló traumás beteg szájgarat légútja a helyén van, felületes és nehéz légzéssel és homályos bőrrel. A traumatizáló csapat már az OPA-t alapvető légúti kiegészítőként helyezte el. A páciens azonban nyilvánvalóan nem lélegzik hatékonyan. A rejtély valós: a légutak rendben vannak, de a beteg nem lélegez.

A válasz egyértelmű: a zsákos-maszkos szellőztetést 100%-os oxigénnel azonnal el kell kezdeni. Az OPA fenntartja a felső légutak átjárhatóságát, de nem generál pozitív nyomást és nem biztosít megfelelő légzési térfogatot. A traumás betegek homályos bőre a súlyos hipoxémia klinikai mutatója, és a felületes, nehézkes légzés megerősíti, hogy a spontán lélegeztetés nem elegendő.

Mit ér el egy Oropharyngeal Airway valójában

Az oropharyngealis légút egy merev, ívelt eszköz, amelyet a szájon keresztül helyeznek be, és az ajkak és a hátsó garat közé helyezik. Alapvető funkciója, hogy megakadályozza, hogy a nyelv visszaessen a garat hátsó falához egy nem reagáló betegnél.

Ez kritikus trauma esetén, mert a nyelv továbbra is a felső légúti elzáródás leggyakoribb oka. De az OPA pusztán egy járulék-kiegészítő. Nem nyújt támogatást a szellőzéshez. Nem növeli a légzési térfogatot, nem tud pozitív nyomást kifejteni, és nem kompenzálja a nem megfelelő légzési késztetést vagy az izomgyengeséget.

Ha olyan betegre néz, akinek az OPA a helyén van, a készülék nem mond semmit a légzés megfelelőségéről. Továbbra is fel kell mérnie a mellkas emelkedését, a légzésszámot, a légzést, a bőrszínt és az oxigéntelítettséget.

A nem megfelelő szellőzés jeleinek felismerése

Ebben a forgatókönyvben három megállapítás közvetlenül vonatkozik:

• Sekély légzés: csökkent mellkasi kitágulás, gyakran minimális hallható légmozgással.
• Fárasztó légzés: járulékos izmok használata, bordaközi visszahúzódás vagy paradox mellkasi mozgás.
• Homályos bőr: a deoxigénezett hemoglobin klinikai markere, ami súlyos hipoxémiára utal.

Ezek az eredmények együttesen azt jelzik, hogy a felső légutak nyitottak, de a tüdő nem kap elegendő oxigént. Lehet, hogy a traumás csoport a légutakat kezelte az OPA-val, de az ABC értékelés légzési összetevője most kudarcot vallott.

A gyors értékelésnek tartalmaznia kell a légzésszám mérését, a pulzoximetriát (SpO2) és lehetőleg a hullámforma-kapnográfiát. Felnőtt traumás betegeknél a percenkénti 10 légzés alatti vagy a percenkénti 30 feletti légzési frekvencia gyenge SpO2-vel kombinálva egyértelmű előírás a lélegeztetés támogatására. A kapnográfia különösen hasznos a légúti elhelyezés után; folyamatos hullámforma igazolja, hogy szellőzés történik. A lapos vagy nagyon alacsony légzésvégi CO2-kibocsátás szürkületben lévő beteg mellett felveti a feszültségi pneumothorax, szívmegállás vagy légúti elmozdulás gyanúját.

A zsákos-maszkos szellőztetés az azonnali beavatkozás

Miután a légutak szabaddá váltak az OPA-n keresztül, és a légzés nem megfelelő, a következő lépés a zsákos maszkos lélegeztetés (BVM) 100%-os oxigénnel. A cél az, hogy egy felnőttnél 10-12 légzés/perc sebességű pozitív nyomású lélegeztetést biztosítsanak a légutak fenntartása mellett.

Technika Essentials

1. Helyezze a beteget hanyatt; nyaki gerincsérülés gyanúja esetén alkalmazzon állkapocs-tolási manővert.
2. Helyezze a maszkot az orrra és a szájra, szoros tömítést képezve.
3. Egyik kezével egy E-C markolat segítségével tartsa a helyén a maszkot, miközben felemeli az állkapcsot.
4. Ha lehetséges, használjunk kétszemélyes technikát: az egyik mentő két kézzel fogja a maszkot, a másik a táskával szellőztet.
5. Minden egyes lélegzetet körülbelül egy másodpercen keresztül végezzen, és figyelje a mellkas látható emelkedését.

Az OPA a helyén maradhat a BVM alatt. Segít megóvni a nyelvet a hátraeséstől, és javítja a maszk tömítését, ha az állkapocs jól meg van támasztva. Egyes klinikusok eltávolítják, ha a maszk nem tud megfelelően lezárni, de a legtöbb esetben hasznos kiegészítő marad.

Több lélegzetvétel után értékelje újra a mellkas emelkedését, a bőrszínt és az SpO2-t. Ha javulás tapasztalható, folytassa a lélegeztetést a szállításra vagy a végleges légutak előkészítésére. Ha nincs javulás, fontolja meg, hogy az OPA megfelelő méretű-e, hogy a maszk tömítése hatékony-e, és hogy szükség van-e fejlettebb légútra. A BVM során előforduló gyakori buktatók közé tartozik a nem megfelelő maszk tömítése, a túl gyors szellőzés és a mellkasemelés elmulasztása. A túlzott lélegeztetési sebesség növeli az intrathoracalis nyomást és veszélyezteti a vénás visszaáramlást.

Mikor kell továbblépni a végleges légút felé

A zsákos-maszkos lélegeztetés hídként hatékony, de traumáknál ritkán végpont. Ha a beteg továbbra is nem reagál, nagy az aspiráció kockázata, vagy hosszan tartó lélegeztetésre van szüksége, a csapatnak meg kell terveznie a végleges légúti vizsgálatot.

A traumás betegek esetében az endotracheális intubáció és a gégemaszkos légút (LMA) közötti választás a klinikai kontextustól függ. Az intubáció a legmegbízhatóbb védelmet nyújtja az aspiráció ellen, míg az LMA gyorsabban és kisebb hemodinamikai terhelés mellett helyezhető el bizonyos helyzetekben.

Endotracheális intubáció a traumás betegben

Az endotracheális intubáció továbbra is az aranystandard a trauma esetén a légutak végleges kezelésében. A standard ellátás az, hogy 100%-os oxigénnel előoxigenizálják a BVM-en keresztül, majd megkísérlik a gégetükrözést és a szonda behelyezését. A trauma kontrollálatlan környezetében a megfelelő cső kiválasztása számít.

Trauma esetén a megerősített mandzsettázott endotracheális cső evakuációs lumennel számos előnnyel jár. A megerősített nyél ellenáll a meghajlásnak a betegszállítás és a sebészeti beavatkozás során. Az evakuációs lumen lehetővé teszi a vér, váladék vagy hányás szívását a lélegeztetéssel egyidejűleg, ami kritikus fontosságú, ha a beteg maxillofacialis traumát szenved, vagy teli gyomra van. A csőméret megválasztása is lényeges: egy felnőtt nősténynek 7,0 mm-es belső átmérőjű csőre van szüksége, míg egy felnőtt férfinak általában 7,5 vagy 8,0 mm-re van szüksége. A nagyobb cső használata előnyös, ha lehetséges, mert leegyszerűsíti a leszívást és a későbbi bronchoszkópiát.

Megerősített mandzsettázott endotracheális tubus evakuációs lumennel A traumákhoz és a hosszú távú lélegeztetéshez tervezett cső ellenáll a szállítás közbeni meghajlásnak, és lehetővé teszi a váladék egyidejű felszívását, javítva a légutak biztonságát és az ellátás hatékonyságát. Termék megtekintése →

A Laryngeal Mask Airways mentőként vagy alternatívaként

Ha az intubáció nehéz vagy lehetetlen, a gégemaszkos légút ésszerű alternatíva. Trauma esetén a standard LMA esetében a gyomortartalom aspirációja a fő probléma. A kettős lumenű és aspirációgátló kialakítású eszközök segítenek csökkenteni ezt a kockázatot azáltal, hogy lehetővé teszik a gyomorhoz való hozzáférést, a vízelvezetést vagy a nasogasztrikus szonda behelyezését.

Az LMA elhelyezésének szövődményei közé tartozhat a helytelen pozíció, a mandzsetta szivárgása vagy a légúti trauma. A kezelői képzés és a méretezési irányelvek ismerete elengedhetetlen. Traumatológiai ellátás esetén a méretezést a páciens súlya alapján határozzák meg: a 3-as méret általában 30-50 kg-os, a 4-es méret 50-70 kg-os, az 5-ös méret pedig a 70 kg feletti betegek számára megfelelő. A megfelelő elhelyezés megerősítése a mellkas megemelkedésén, a hallható szivárgás hiányán és a stabil kapnográfiai hullámformán alapul.

Dupla lumenű anti-aspirációs gégemaszk Airway Ez a szilikon LMA a gyomor elvezetésére és a váladékszívásra szolgáló kettős csatornával csökkenti az aspirációs kockázatot traumás vagy teli gyomrú betegeknél, biztonságosabb szupraglottikus légúti lehetőséget kínálva. Termék megtekintése →

A beillesztési technikák és a méretezés mélyebb megismeréséhez, ezt a gégemaszk légúti elhelyezésére vonatkozó útmutatót áttekinti a vészhelyzeti beállítások legfontosabb lépéseit.

Gyakorlati szempontok a Trauma Airway Kit-ekhez

A kezdeti stabilizálást követően a kiválasztott légúti eszközöket továbbra is rögzítve és ellenőrizve kell tartani. A mandzsetta nyomása különösen törékeny paraméter. A mandzsetta ajánlott nyomása 20-30 H2O cm. A 30 H2O cm feletti nyomás csökkenti a légcső nyálkahártyájának perfúzióját; 20 H2O cm alatti nyomás növeli az aspiráció és a légszivárgás kockázatát.

A megbízható mandzsettanyomás-figyelő rendszer valós idejű nyomásértékeket biztosít, segítve a klinikusnak a céltartomány fenntartását. Ez egy olyan eszköz, amelynek rendelkezésre kell állnia a trauma-reanimációs zónában és a szállítás során. A mandzsetta nyomását az intubálás után, a beteg minden mozgása után és szállítás előtt ellenőrizni kell.

Légúti mandzsettanyomás-figyelő rendszer Ez a rendszer valós idejű mandzsettanyomás-szabályozást biztosít nagy pontossággal, segít megelőzni a lélegeztetőgéppel összefüggő tüdőgyulladást, és biztosítja a mandzsetta biztonságos kezelését lélegeztetés és szállítás során. Termék megtekintése →

A leírt eszközökön kívül a traumás légúti készletnek tartalmaznia kell a megfelelő méretű OPA-kat, NPA-kat, egy táska-maszkot tartállyal, egy nagy áramlású oxigénforrást, egy opcionális video-laryngoscopot, egy szívócsövet és egy sebészeti légúti készletet. Ezek a légútkezelő megoldások egy szélesebb légzési és érzéstelenítési termékcsalád részét képezik. A teljes kínálat áttekintéséért tekintse meg oldalunkat légzőszervi és érzéstelenítés sorozat .

Összegzés: A sorozat, amely időt takarít meg

Ha egy nem reagáló traumás beteg szájgarat-légúttal és elégtelen légzéssel jelentkezik, a döntési út egyértelmű:

1. Győződjön meg arról, hogy az OPA megfelelően van elhelyezve, és nincs szüksége beállításra.
2. Azonnal kezdje meg a zsákos-maszkos szellőztetést 100%-os oxigénnel.
3. Értékelje a választ: mellkas emelkedés, bőrszín, SpO2 és hemodinamikai állapot.
4. Tervezze meg a végleges légúti vizsgálatot, ha a beteg állapota nem javul vagy magas az aspirációs kockázata.

A traumás csapatokat arra képezték ki, hogy másodpercek alatt gondolkodjanak. Az OPA nem a célvonal: ez az első lépés. A következő alapvető lépés a lélegeztetés, és a megfelelő cső, maszk vagy megfigyelőeszköz kiválasztása különbséget tehet a stabil eredmény és a megelőzhető szövődmény között.